Igaziból sosem gondoltam, pláne nem terveztem, hogy valaha is visszamenjek a rúd köré pörögni. Messzirôl nézve az egész olyan valószínûtlennek tûnt. Hogy én tényleg ezt csináltam volna?! Vicc tárgya volt a barátaimmal, egy egyszeri kaland, újabb kanyar a hullámvasúton, rengeteg tapasztalat es persze pénz. Tényleg sulira. Visszamenni, még ha csak egy rövid idôre is? Ahhoz túl fárasztó. A reggel négyes zárások, hogy 8 órán keresztül folyamatosan gyönyörûnek, pozitívnak, energikusnak, intelligensnek és szórakoztatónak kell lenned, rengeteg erôt igényel. És akkor még nem beszéltem a rosszindulatú lányokról, az idióta, nôgyûlölô managerrôl és a vendégekrôl, akik hála Istennek legalább öltönyös nyakkendôs kultúrlények a város közepérôl, a pénzt viszont ôk sem szívesen osztogatják. 

Úgyhogy a vetkôzés a legkevesebb ebben a történetben! Ha már addig eljutottunk, akkor a nehezén tulajdonképpen már túl is vagyunk. Előtte azonban futnunk kell néhány kört. Lassan kell megközelíteni az áldozatot, óvatosan, nehogy összetörjük az illúziót. Hiába tudjuk mind a ketten, hogy miért vagyunk itt, mégis el kell hitetni velük, hogy neked ez minden vágyad, hiszen ők életed férfiai és te tulajdonképpen ezt nem is pénzért csinálod. Ha ez nem sikerül, akkor vége a világnak! A kedvenc megjegyzésem a

„Mert neked is csak a pénzem kell!”

....

Még sosem voltam férfi, de innen nézve az az érzésem, mintha azt akarnák elhinni, hogy csak úgy besétálnak egy helyre, odállnak a pulthoz, aztán kizárólag ellenállhatatlan sármjuknak és frappáns humoruknak köszönhetôen nôk egész serege szállja meg ôket. Aztán még kéretik magukat egy kicsit. Néha sokat. 

Ugyanakkor feltételezem, hogy ha besétálnék egy kocsmába és elkurjantanám magam, hogy egy huszasért (angol font) elviszem a hátsó traktusba, ahol azon nyomban levetkőzöm anyaszült meztelenre, a férfiak egymás torkát elvágva tolonganának. Gondolom. Aztán bejönnek ide azért, hogy mindez megtörténjen és meg vannak sértődve, ha rákérdezek egy 20 perces pszichoanalízist követően, hogy mégis mikor szándékozik megtekinteni habtestem. Primadonnák.

Szóval hiába nem terveztem visszamenni, most sürgôsen kell a pénz. A pesti lakásomból viharos sebességgel húzott el a lakóm, jelentôsen megbolygatva ezzel az addig remekül mûködô gazdasági rendszerem. Egyszóval most nincs pénzem lakbérre. Egy kávézóban kezdtem el dolgozni, de az havonta fizet és akkor is csak 6 fontot egy órara. Kinôttem én már a kavézós diákmunkákból, ráadásul nekem most kell a pénz, de azonnal.

Hát így történt, hogy újra felhívtam a Hely managerét, aki mindig is utált és akivel volt egy komoly összetûzésem is egyszer. Azt mondja, megint felvételiznem kell. Az nem teljesen világos, hogy mégis miért, hiszen a tavalyi 3 és fél hónap alatt hetente négyszer volt alkalma látni és ígerem, nem nôtt azóta harmadik mellem vagy egy orrom a hátam közepén.